és a Berettyóújfalui ártéri öblözetekben
Bodoki Károly 1814-1868
Bodoki Károly elemi tanulmányait Gyulán folytatta, a középiskolát Kecskeméten kezdte, majd a három felsőbb osztályt már a debreceni Református Kollégiumban végezte el. Debrecenben Sárvári Pál és Kerekes Ferenc voltak a tanárai. Mérnöki oklevelét 1836-ban vette át, miután minden tárgyból kitűnőre vizsgázott. Ezt követően mindössze két évig maradt a budai Országos Építési Igazgatóság szolgálatában, ezalatt kivitelezői gyakorlatot szerzett Vásáshelyi Pál mellett, a Ferenc csatorna építési munkálatainál.
1838-ban meghalt édesapja, s Békés vármegye a megürült mérnöki állást neki ajánlotta fel. Ettől kezdve három évtizeden keresztül munkája elválaszthatatlanul kötődött a Körösök és a Berettyó völgyéhez. 1845-ben Széchenyi ajánlólevelével beutazta Felső-Olaszországot, Svájcot, Németországot, Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát. Az 1846-ban megalakult „Tiszavölgyi Társulat” egyik vidéki osztálya lett a korábbi „Körös-szabályozó társulat”, melynek osztálymérnökévé 1847 végén nevezték ki.
A szabadságharc leverése után Wenckheim László hamarosan életre keltette a Békés megyei központi társulatot, ezt követően 1852-ben egymás után alakultak az új Körös-vidéki szervezetek, a hosszúfoki, az ivánfenéki, a berettyói és a fehér-körösi. Vízszabályozási programjuk Bodoki elképzelései alapján készült, akit 1855-ben bíztak meg a Körös- és a Berettyó-völgy egészét magában foglaló szabályozási terv elkészítésével.
Bodoki Károly munkássága azonban nem csupán a Berettyó és Sebes-Körös völgyére terjedt ki, hanem magában foglalta a teljes Körös völgyet. Így a teljes Körös-völgy szabályozása során több Békés és Bihar vármegyei várost - köztük Békéscsabát, Gyulát, Békést - mentett meg az árvizek pusztításaitól.
